Második hét

Tudni kell, hogy remek szállásunkban vannak még erasumosok. Nos mi ide kaptunk invitációt egy beszélgetős kártyázós estére. Mondanom sem kell egyből ugrottunk a témára és szépen annak rendje és módja szerint meg is jelentünk egy Magyarországról importált whiskey kíséretével.

Beslattyogtunk a két emelettel lejebbi szobájukba majd egyből néhány arcal találtuk szembe magunkat miközben egy kókusz diót próbáltak felbontani több kevesebb sikerrel.

Első körben persze senkinek sem jegyeztük meg a nevét (csak a "közös" kontaktunkét, akit Lengyel Ádámnak hívunk a származásából eredendően). Többieket szépen balról jobbra haladva innentől kezdve Országuk neveként könyveltük el. Tehát: Ukrán, Kazahsztán, Szibériai. Ők voltak az este folyamán az asztaltársaink. Gondolom ők sem jegyezték meg a mi nevünket amiben még ékezet is van... DE segítségükre bemutattam az öreg Jack Daniels-t is, hogy legyen egy közös pontunk.

Miután helyet foglaltunk megszeppenve próbáltunk hozzászokni a kiejtésükhöz ami eltérő volt mindenkinél. Ezek után bontották a sörüket, mi meg a wiszkinket.

1-2 órás beszélgetés következett, ami tényleg mindenről szólt. Egyből hiperpigmentáloztak is, mi meg nem akartuk őket bántani, hogy nekik is eléggé majom fejük van távolról. Ha említjük az már lehet rasszizmus is lett volna. Na de beszélgetés után jött a kártya játék ami mint utólag kiderült a csablecsacsi 4 kártyás változata volt. Eléggé bugyuta gém volt, de lekötött mindenkit. Közben persze ment a traccsparty, mint valami panelgettó közeli parkban...

Előző cikkemben említettem a város bemutatását. Mivel akkor még nem volt sok legyalogolt lépés a tarsolyomban ezért inkább kitoltam eme blogposztba.

A város tipikus Balkán hangulatot kelt az emberben. Hiányos út test, hiányos járda, hiányos közbiztonság. A mai nap folyamáig nem láttunk nemes egyszerűséggel rendőrt. Mondjuk ma akiket testközelből megtapasztaltunk, azoktól megállt bennem a hugy is. Két 195centis tag, mindkettő Balkán fejjel. Egyik full napbarnított, akkora bajusszal, ami még a golyót is megfogná. Másik meg csak tipikusan ijesztő kopasz Szerb fej. Pisztolytáskájukban pedig egy Makarov pisztoly, ami szerintem a nagy banánszedő kezükben 3x elfért volna... 

Ha már szerb fej, szerintem én is simán elférek közéjük. Eme fotót a Várnai utcákat róva fotóztattuk a kollégiumi kártyánk elkészítéséhez.

(hja igen a Bolgár nevem a Mame blabla)

Persze azért ilyen fejjel sem tehetem meg, hogy bevonulok a képen látható étterembe pisztollyal, MIVEL az tiltott.

A belváros viszont fejlődik. Már kezdik kiépíteni a sétáló utcákat, retusálják az épületeket. Persze, ha mozgássérült lennék nem tudnék egy tapottat sem mozdulni. Arra nincsen felkészítve az itteni élet ( teszem azt nem is láttunk kerekesszékeseket sem).

Az alábbi képek illusztrálják a város belvárosát.

Helyenként óriás pókokkal fűszerezve

Köretnek kurtos kolacscsal

Röviden az itt élő férfiak populációjáró: ki vannak gyúrva.

Mivel sok játszótért hagytak hátra a ruszkik, amiket az itteni fiatalok örömmel ki is használnak.

Néha én is edzegetek ezért beszöktem a közeli iskolaudvarra, és test építettem egy kicsit, hogy ne tűnjek nagyon turistának. Mostanság ezt egyre gyakrabban űzöm.. 

Volt szerencsénk megtapasztalni a helyi közlekedést is, ami egy buszjárat kihasználásával történt 

1 leváért (150 FT), amit felszálláskor egy odarohanó néninek kellett odaadni, utazhattunk azon a vonalon egyszer. Itt a kommersz bérlet váltás is csak egy vonalra szól. Még drágábbért persze összevissza is buszozhatunk annak a busztársaságnak a vonalain. Hiszen itten két busztársaság van, csak hogy bonyolítsuk.

A tengerpart meg még mindig tökéletes.

Eme képekkel búcsúzom, jövőhéten írok újra a nem tudom még miről.