2015. június 24., szerda

Lengyel vodka

Minap egy kellemes kis estét töltöttünk a helyi erasmusosokkal. Történt tehát, hogy elmentünk közösen kajálni a közeli étterembe a Szelénába. Lengyel elvtárs igencsak akarta, hogy oda menjünk , mivel ott van csirke az étlapon, amit az azerbajdzsániak is eltudnak fogyasztani (hisz nem szeretik a bárbekjú disznót). Mivel nekünk a Szelána étterembe történt meg az első csalódásunk a Bolgár gasztronómiában, ezért szkeptikusan álltunk a dolgokhoz, de azért adtunk öreg Szelénának egy utolsó esélyt. (A csalódás oka a Roli számára a lasagne volt, ami erősen paradicsomos volt).

Szóval elmentünk én meg pizzát rendeltem. Az itteni pizzák tésztában erősen hasonlítanak az olasz pizzához, azonban annyira nem vékonyak. Feltétben pedig hozza a Magyar pizzériák színvonalát. Tehát olyan fél-fél átmenet. Jó féle pizzájuk van, ez tény. Valamint két fajta tésztából lehet kérni itten a pizzátot. Az egyik az átlagos "white" tészta, a másik meg a "black" tészta. Ez számunkra igencsak tükörfordítás, de Lengyel Ádám barátunk csak így tudta tolmácsolni. (" a black tészta a barna tésztát jelöli). Persze erre van Bolgár szavuk, de ezen szavakat én eme blogra nem tudom vetni.

No tehát eddig egy sima átlagos vacsorának indult, ahol társaságunk hét tagja mindenről beszélt. 
Lengyel Ádám példáult rendelt egy különleges  tej/kefir/joghurt süritményt, amit sóval édesített. Iható volt az is meglepően.

Emellett bővítettük a közös magyar/szláv szótárunkat, amelyet az alábbi szavak képezik (jelentés, kiejtés ugyan az)
  • pulyka
  • kurva
  • sonka
  • cigany
Ezek után felslattyogtunk a szobájukba ahol Lengyel Vodkával és tejjel tukmáltak minket. Kaptunk is persze az alkalmon. Első felhozatalként Lengyel importvodkát kóstoltuk.
























Első kóstolóra édeskés volt, vodkás utóízzel. Aki ismer engem tudja, hogy nem szeretem ha izesítjük az alkoholt szóval annyira nem voltam elragadtatva. Mint utólag kiderült Dominik kolléga lefordította e nemes nedüt, és dió ízesítésű. Erre magamtól nem jöttem volna rá, köszönöm.

Aztán jött a meghökkentő dolog, hogy öntöttünk hozzá tejet. Igen tejet. Egybe. Egypohárba.

mintha cicák lennénk
























Ebből egy koktél ízű cuccli lett, ami már jobban ízlett ízlésemnek, de még mindig jobban preferálom a normál vodkát. De egyszer élünk ki kellett próbálni, és csak remélni tudom, hogy gyomrunk is preferálni fogja.

Ezek után egy lájtos csoportkép, amin én nem szerepelek, de a lényeg látható. Mindenki tejet iszik, és csak az egyik Azerbajdzsáni vodkázik (aminek whiskey színe van).

szép a terasz
























A képen a hátsó szemüveges a Lengyel Ádám. Tőle tudtuk meg, hogy Lengyelországban nagyon sok ízesített dolog terjeng az utcákon. Csokis sör, menta ízü vodka, stb...  

Ezután számomra oszolj volt. Ja még annyit, hogy múlt héten 5 percre lévő kebaboshoz mentünk le, visszafele meg úgy elkapott minket az eső, hogy én még el is estem felszántva a lábamat...  Drága egy kebab volt, de megérte.
























(Jelzem itt várnába minden a tenger fele lejt, szóval az utcákon szó szerint vízáradat tapasztalható, (ami mint megtudtuk összegyűlik egy csatornába és a helyi "csöveseket" a tengerparton zuhanyzó rózsákból ellátja fürdővízzel (igen szószerint, van a parton egy részük ahova az alábbi vízesés után rájuk ömlik a víz. Ott mosnak, fürödnek, trécselnek a turistaövezet szívében). De az utcákon nem találsz hajléktalanokat. Egyet sem. Nem úgy mint Magyarországon.



















Eltrettentésképp egy Bolgár énekes Azis hallható (akit előző blogban Isziszként emlegettem. VIGYÁZAT. félelmetesen és még meleg is!)









2015. június 20., szombat

Cooltúrálódtunk

Múlt héten a kollégák invitáltak minket egy kis bolgár kulturális programra. Mondanom sem kell, hogy kaptunk a remek alkalmom, és annak rendje és módja szerint elmentünk velük.

A csapat felhozatal a szokásos (azaz mi) + Lengyel Ádám, Ukrán Oleg, valamint neki a spanja (akivel már egyszer moziztunk).

Miután lesétáltunk a helyszínre, ami egy anfiteátrum a tengerparthoz közel helyet is foglaltunk. A belépő csekély 4 leva volt. Ezek után jöttek a táncosok majd énekesek, majd ezek forogtak körben számunkra egy kicsit hosszú ideig. fél / órás előadást vártunk helyette két óráig üldögéltünk ott. Persze így is megérte, csak egy kicsit sok volt..

(jobb oldalt a skacok vonulnak)



















Mivel ez lényegében képi és zenei élmény volt, ezért nehéz szavakba öntetnem, ezért inkább jöjjenek a képek/videók.




 (hát ez sem hardstyle)

Ádám barátunk leis szűrte, hogy egy remek kis horrorjáték alapjául szolgált ez a kis bolgár zene, ami kicsit jobb így. Mint így:



Ezek után beültünk a sétáló utcában egy menő hotel 15. emeletére egy puccos kis bár szerűségbe.
Majd dumálgattunk. Innen a kilátás rögvest a fekete tengerre nyilik. Próbáltam fotózni de nem sikerült.

Tudom remek fotómíves vagyok...

Itt keveset fogyasztottunk, hiszen elméletileg drága hely. Annyira azért nem volt vészes, de hittem öreg Lengyel barátunknak. Ez után az egyetemi közeli "bár"-ba ugrottunk be, ahol 3an koktélzotak. 
Közben csatlakozott egy másik srác is akivel már kétszer lógtunk együtt. Majd egy bizonyos Juszuf nevü Bolgár helyi egyetemista is beugrott, akinek Török neve van, de Bolgár és mindenki le Töröközi emiatt (jelzem a Bolgárok nem Török barátok). Ment nagyba a traccsparty, valamint a helyi pincérnőtől megtudtuk, hogy Oroszországban született, mivel náluk ha valaki valamit tagad, akkor felhúzza magasra az állát, és úgy mondja, hogy "ne". 

Azt is megtudtuk még, hogy egyik hires pop énekesük Iszisz feltehetőleg meleg. Emellett még szar zenét is csinál.

Ezek után toltunk egy gyors kebabot, ami Juszuf szerint ehetetlen. Nekünk mégis ízlik.. Ja és a Bolgárok nem ismerik a Gyros szót.

--------------------

Összegezve jó kis este volt, egyre jobban megismerjük a Balkánon lévő emberkéket :).




2015. június 18., csütörtök

Apró örömök


Miután sikeresen megetettük egyik hétfő délután a helyi sirályokat, úgy döntöttünk, hogy eldzsalunk egy tudományos filmet nézni a sirályoknál egy kicsit agresszívabb és nagyobb állatfajról a Várnai moziba. Igen a Jurrasic Worldről beszélek.

Akit érdekel, hogyan lehet sirályt etetni, a tizenötödik emeleten az kérem tekintse meg alább a videót:




Akit nem az folytassa az olvasást.

NO tehát kipattant az ötlet, és mivel úgyfest, hogy a meleget Magyarországon hagytuk a hétre, ezért döntöttünk a mozi mellett. 5-6 körülre tűztük ki az indulást, ám előtte kopogtattak. Jött az Ukrán srác majd elinvitált minket egy közös mozizásra (micsoda véletlen (nem szarkazmus)). Kaptunk a remek alkalmon, hisz még csak útvonaltervezésnél tartottunk a mi mozis ötletünknél.

Utána elindultunk a "laza" sétára a skacokkal (össz-vissz 6-an) ERŐLTETETT menetben, amit azért sugalt a vezető Lengyel barátunk, hogy elérjük a vetítést. El is értük... és nem 46 perc alatt. 


A jegyvásárlás nem volt para, Lengyel kollégánk intézte a dolgokat.

Összegezve a mozis élményemet.

popcorn - cola gasztrónómia 

Mivel a győri popcorn számomra a legrosszabb Cinema city-s kukrica az országban ezért a Várnai mozi überelte.  A Soproni limitét nem érte el, de kiszerelésben ugyanott vagyunk .
A kóla nem volt olyan jó és kevesebbet is adtak. A film 40. percénél el is elfogyott a szűkös adag.

ár-érték

13 BGN (2000HUF) a jegy + szemüveg. Szemüveget vihettük is haza. Ez Bulgáriához képest drága volt, de azért voltak a teremben. 

terem

Böszme nagy hely volt.. Komolyan mondom úgy elfértünk mint a fene. A lábamat is teljesen kitudam nyújtani. Kényelmes is volt. A film hangja mondjuk bazi hangos volt, annyira hogy fészbukk telefon értesítőt sem lehetett hallani. Viszont a vászon számomra kicsinyke volt + a jobb felső sarkára ráfért volna egy kis takarítás.

3d-s szemüveg

nem basic 3d-s szemüveg hanem reald3d-s szemüveg, aminek a csomagolási zacskójára rá is van írva, hogy ne használjunk napszemüvegként. Ki az az állat aki napszemüvegként használná? De komolyan. Az egy dolog, hogy kértem már kocsmában piát ilyen szemüvegben, de ott nem volt napfény..


A film

Nem akarok senkit sem megbántani, de nagyon ganéj volt. M-a-d M-e-x-e-t néztük. Szót se többet róla. Mivel a srácok akikkel mentünk végig egy sivatagot akartak bámulni egy trópusi világ helyett ezért, beadtuk derekunk és mi is azt néztük velük. Elv jövőhéten pótóljuk a dinók világát.

Mivel elég keveset beszéltek a filmben [SPOILER] akkor is csak dünnyögtek[/SPOILER], ezért a nyelvel nem volt probléma. A szinkron Angol volt, a felirat Bolgár, mint  ahogy minden országban Magyarországtól délre. A kevesek egyike vagyunk az Európai országok közül, kik elvárják, hogy szinkronizálják a filmeket. 

---------

Mozi után az egyszálbélű NEM Magyar társaink KFC-ztek egyet, aminek egy negyedét asztalon hagyták,mivel nem tudták megenni.... (egy classic kosár, meg 1 burger -> 3 főre). 
Kínáltak minket is, de nem voltunk éhesek. Krumplit mondjuk megkóstoltuk, de ehetetlenül sós volt. 

Ezután hazafelé egy lájtos séta, majd nap vége.

2015. június 13., szombat

Második hét

Tudni kell, hogy remek szállásunkban vannak még erasumosok. Nos mi ide kaptunk invitációt egy beszélgetős kártyázós estére. Mondanom sem kell egyből ugrottunk a témára és szépen annak rendje és módja szerint meg is jelentünk egy Magyarországról importált whiskey kíséretével.

Beslattyogtunk a két emelettel lejebbi szobájukba majd egyből néhány arcal találtuk szembe magunkat miközben egy kókusz diót próbáltak felbontani több kevesebb sikerrel.

Első körben persze senkinek sem jegyeztük meg a nevét (csak a "közös" kontaktunkét, akit Lengyel Ádámnak hívunk a származásából eredendően). Többieket szépen balról jobbra haladva innentől kezdve Országuk neveként könyveltük el. Tehát: Ukrán, Kazahsztán, Szibériai. Ők voltak az este folyamán az asztaltársaink. Gondolom ők sem jegyezték meg a mi nevünket amiben még ékezet is van... DE segítségükre bemutattam az öreg Jack Daniels-t is, hogy legyen egy közös pontunk.

Miután helyet foglaltunk megszeppenve próbáltunk hozzászokni a kiejtésükhöz ami eltérő volt mindenkinél. Ezek után bontották a sörüket, mi meg a wiszkinket.

1-2 órás beszélgetés következett, ami tényleg mindenről szólt. Egyből hiperpigmentáloztak is, mi meg nem akartuk őket bántani, hogy nekik is eléggé majom fejük van távolról. Ha említjük az már lehet rasszizmus is lett volna. Na de beszélgetés után jött a kártya játék ami mint utólag kiderült a csablecsacsi 4 kártyás változata volt. Eléggé bugyuta gém volt, de lekötött mindenkit. Közben persze ment a traccsparty, mint valami panelgettó közeli parkban...

Előző cikkemben említettem a város bemutatását. Mivel akkor még nem volt sok legyalogolt lépés a tarsolyomban ezért inkább kitoltam eme blogposztba.

A város tipikus Balkán hangulatot kelt az emberben. Hiányos út test, hiányos járda, hiányos közbiztonság. A mai nap folyamáig nem láttunk nemes egyszerűséggel rendőrt. Mondjuk ma akiket testközelből megtapasztaltunk, azoktól megállt bennem a hugy is. Két 195centis tag, mindkettő Balkán fejjel. Egyik full napbarnított, akkora bajusszal, ami még a golyót is megfogná. Másik meg csak tipikusan ijesztő kopasz Szerb fej. Pisztolytáskájukban pedig egy Makarov pisztoly, ami szerintem a nagy banánszedő kezükben 3x elfért volna... 

Ha már szerb fej, szerintem én is simán elférek közéjük. Eme fotót a Várnai utcákat róva fotóztattuk a kollégiumi kártyánk elkészítéséhez.

(hja igen a Bolgár nevem a Mame blabla)

Persze azért ilyen fejjel sem tehetem meg, hogy bevonulok a képen látható étterembe pisztollyal, MIVEL az tiltott.



















A belváros viszont fejlődik. Már kezdik kiépíteni a sétáló utcákat, retusálják az épületeket. Persze, ha mozgássérült lennék nem tudnék egy tapottat sem mozdulni. Arra nincsen felkészítve az itteni élet ( teszem azt nem is láttunk kerekesszékeseket sem).

Az alábbi képek illusztrálják a város belvárosát.














































Helyenként óriás pókokkal fűszerezve



















Köretnek kurtos kolacscsal



















Röviden az itt élő férfiak populációjáró: ki vannak gyúrva.
Mivel sok játszótért hagytak hátra a ruszkik, amiket az itteni fiatalok örömmel ki is használnak.
Néha én is edzegetek ezért beszöktem a közeli iskolaudvarra, és test építettem egy kicsit, hogy ne tűnjek nagyon turistának. Mostanság ezt egyre gyakrabban űzöm.. 



















Volt szerencsénk megtapasztalni a helyi közlekedést is, ami egy buszjárat kihasználásával történt 
1 leváért (150 FT), amit felszálláskor egy odarohanó néninek kellett odaadni, utazhattunk azon a vonalon egyszer. Itt a kommersz bérlet váltás is csak egy vonalra szól. Még drágábbért persze összevissza is buszozhatunk annak a busztársaságnak a vonalain. Hiszen itten két busztársaság van, csak hogy bonyolítsuk.

A tengerpart meg még mindig tökéletes.






































Eme képekkel búcsúzom, jövőhéten írok újra a nem tudom még miről. 

2015. június 7., vasárnap

Első hét

Első körben bemutatnám nektek a Várnaiakat. Bolgárokról nem tudok még nyilatkozni, hiszen nem tettünk felfedező expediciókat még Várnán kívül.

Na tehát akkor a Várnaiakokról.
Nehéz pontosan definiálni, hogy szegények e vagy sem. Elsőkörben az ember azt mondaná, hogy szegények, azonban ha megnézzük a kocsijukat, meg hogy kb mindenki mindenhova azzal jár, akkor kicsit átértékelődik a szegénység definiciója. Tény, hogy ez a Balkán. Tény, hogy retek sok sirály van, és tény, hogy még több kávéautómata. Nem viccelek, tényleg minden sarkon kávé autómata van pocsék kávévval.

Első kávés élményem ilyen autómatából az volt, hogy szerintem rumot is tettek bele (hukk). Hozzáteszem ihatatlan volt. Ki is dobtam. Második élményem, hogy telenyomták cukorral, holott nulla cukorral kértem. Harmadikra sikerült eltalálnom az optimálisat mely nemes egyszerűséggel 3in1...




Taglalnám kicsit, hogy hol is lakunk. Az egyetemtől 15 percnyi sétára a 13-as blokkban. A 15. emeleten, melyet liftel szoktunk megközelíteni általában. Volt, hogy gyalog is, de arról hamar lemondtunk, tekintve hogy mégis csak a 15. emeleten lakunk...

A liftről megint érdemes beszélni. Egyszóval leírva ijesztő. Két lift van egymás mellett, de mindkettő horror filmbe illő. Könyveljük el, hogy a Bolgárok nem tudnak liftet építeni, ehelyett annál több szocis panelokat húznak.


A városban meglepően sok a zöld környezet, valamint a kóbor kutya/macska kombó. Minden kóbor kutyának biléta van a fülében... Ezzel vannak ellenőriztetve. Ha van biléta legális kutyuli. Etetni persze nem szabad őket a kijelölt vendéglátóipari egységekben (értsd kocsmák, éttermek). Pedig igencsak bociszemekkel kuncsorognak, pofátlanul az étterem közepén.


A Várnai Egyetem olyan mint amilyennek vártuk. Szocis. De hát mit lehet tenni, náluk is laza 50 évig volt szocializmus. EU-s pénzek pedig csak most kezdenek befolyni, ami látszik is itt-ott.


Bolgár kapcsolattartó tanárunkkal első napunkon találkoztunk. Jó fej, de késik. Alkalmanként órákat. Elvileg itt Bolgár földön ez tradíció, de tekintve Magyar oktatóinkat, ők is szeretnek késni. Sebaj elnézzük neki. Miután rövid konzultációban kifejtette, hogy gugliznunk kell következő alkalomra, meg is nyugodtunk hogy jöhet a megérdemelt szieszta. Guglizás persze javarészt elmaradt.

Nos tehát tengerpart!

Mielőtt kiutaztam kerestem egy képet, amelyet Búcsúztatom fészbúk esemény borítóképének szántam (igazából azt sem ellenőriztem, hogy várnai tengerpartot dobott e a kereső). No tehát fogtam ezt a képet, és rápainteltem a fejemet egy tábla fölé.


Azonban azzal nem számoltam, hogy a tengerparthoz érve egy ilyen "táblát" szűrt ki tündeszemem.


Nagy a hasonlóság nemde?  Csak annyi a különbség, hogy az egyik engedélyezi az úszást, a másik meg nem. Mi meg pont az utóbbinál úsztunk. De hát ez mellékes. Fekete tenger lévén könnyedén fennmaradt habtestem a vízen szóval erre nem volt panasz. Azonban sok-sok szemét úszkált körülöttünk, de sztem ez szakasz függő. Majd a Golden Sands-nál megtapasztaljuk a turista tengerpartot.

Az étel

Két szóban: mennyei és olcsó. De komolyan. Adagokra nem könnyű jól lakni, de az ízorgazmus ami a szájba érkezik az fantasztikus. Tudnak főzni OLCSÓN. Ízvilágra eléggé magyaros. Sok-sok disznó az étlapon, kevésbé sok tengeri herkentyűvel  MI az egyetemnél egy "fast food"-nak titulált menzán burkolunk, ahol saját magunk választjuk ki, hogy mit kérünk (mint egy cba grill). De itt is minden nagyon finom.



Természetesen üdítővel (sör) is minden olcsó :)

Két dolgot jegyeznék meg az étel kapcsán, egyik negatív, másik schődringer macska szindrómaképp a probléma és a nem probléma között lebeg.
A határozott probléma, hogyha elkészül egy étel, akkor azonnal hozzák ki nincs apelláta. Simán nekiállok desszertnek mire szegény Ádám megkapja a spagettijét.  Simán kihozzák a főételt, (amihez általában nem jár köret), úgy hogy a másik még sört se kapott.
|
|
\/

És mire kikérem a főételhez a köretet (amit persze nem tudok bolgárul elhablatyolni, angol témát meg nem vágják) arra már nincs főételem, de legalább lesz köretem desszertnek (jegyezném meg ez is mennyei, feta sajt a hasábburgonyán)


Szerintem náluk úgy működik, hogy elkészül valami valamelyik asztalnál és viszik ki, de legalább kárpótol az íz.

A nyelv

Kicsit bánom, hogy nem ismerkedtünk a cirillel. Természetesen mindenhol azzal írnak mindent, de hát ez várható a saját országodban. Természetesen nagyon kevés ember beszél angolul. Természetesen activity módra kérünk mindent. Majd mutogatás alapján fizetünk.

Igazából úgy szelektáljuk az éttermeket, hogy van-e english étlapjuk. Ha van beülünk, ha nem távozunk.  Kenyeret nem tudtunk kérni a minap, holott nagy ívben mutogattunk a mellettünk ülő néni kenyerére. Szerintem szalvétát hoztak volna, hogyha hagyjuk nekik, hogy véglegesítsék a kérésünk,

Hálisten nem hagytuk. 


Mára ennyi telt, kövi blogbejegyzés a citryről fog szólni.
Stay tunned!

2015. június 2., kedd

Odafelé

Most így gépelé kerülve nem is tudom, hogy hogyan kezdjem. A búsz út közben már számtalalanszor megfogalmazódott bennem az írás, de most tanácstalan vagyok.

Mindegy is, kezdjük az elejéről.

04'10-  Ébresztő, nem mintha kellene. Izgalmas utazások előtt sosem tudok közvetlen aludni, szóval vártam, hogy kinyomhassam az ébresztőt. Gyors zuhany, kávé, kaja elcsomagolás, majd irány Győr szülőkkel.

05'40 - Parkolás után egyből begyűjtöttük a Rolit, majd gyors kávé a közeli Relayben, ahol szerencsét próbálva blackjackel nyertem egy 500-ast amiből egy 1000-rest.

06'25 - innentől kezdve idézőjelbe írom le a történteket mivel kissé lázálom szerű volt. 


"befordul a busz, Eurolines felirat. Első ránézésre átlagos turisták üldögélnek rajt. Leugrik 4 buszsofőr, morgenre nem reagálnak, valamit hablatyolnak. Első hallásra orosz. Bőrőndöket elveszik kaptunk egy ciril betüs bilétát, másik fele a csomagunkra került. A bilétán csak a számokat tudtam leolvasni. Sebaj. Gyors puszi anyuéknak majd ádámék után harmadikként felszálltam az első ajtón. Tolóngás az első ajtónál. Roliékat leültetik egymás mellé. Eddig nem terv szerint alakul. Orosz fazon mutogat hátra majd miután elhangzott a rechte szó meglátom a helyem. Nyelek mégegyet és örülök, hogy nem a kezembe tartott bomber közeli dzsekim van rajtam. Indulok a helyemre a busz vége felé, átvágva magam a törökökön, majd a cigókon, A busz legrosszabb pontját kaptam hátul,  4 homeless között. Szó szerint beleharaptam a bűzükbe. Sebaj már csak 24 órányi buszút. Cuccomat amibe a kaja, pia van egy török szőke csaj javallatára a busz középső részén lévő felsőcsomagtartóba sikerül belegyömöszölnöm. Erőtlenül mosolygok, de mindenki csak bámul. Beülök a leghomelesebb mellé. Hozzám fordul és valamit hablatyol. Sejtem hogy azt kérdezi meddig megyek. Mondom Várna, Braha, Varna. Megérti majd elfordul. Alszik tovább. Kicsit körbe nézek. 

Mellettem kopasz, napszemüveges ürge agresszív fejjel. 40 év körüli. Ő még kevésbé volt csöves


Jobbra tőlem aki hozzám szólt, kevésbé "csinosabb", de még pont nem olyan büdös..


Harmadik akinél mellesleg minimum 800 euró volt a legtudőbajosabb, zacskókkal az ölébe.



Sebaj már csak 24 óra. Mellettem lévő leejti vizét, ami elgurul. Egy ránézésre Német ürge adja vissza neki amit az ürge egy "merszi"-vel honorál. Nyugtáztam, hogy francia, csak nem lop meg. Később kiderült a "merszi" strandard köszönöm a bolgároknál... Égő.

Mire Pestre értünk egyik homeless a duna hídon áthajtás közben kérdezi, hogy ez a duna e. Mondom az, németül. Aztán kövi kérdés, hogy melyik Buda és melyik Pest. Miután elmondtam neki aludt tovább. Innentől fordultak jóra a dolgaim és sikerült a következő felszállásnál Ádámék mögé kerülnöm egy bolgár fiatal magas kopasz 25 év körüli gyerek mellé. Felszállás előtt tudtam meg tört német/angol nyelvtudású buszsofőrjeinktől, hogy Szófiába át kell szállni. Mondom pöpec, bonyolódik". A körülményeket jobbította, hogy jó filmet nyomattak égetett orosz + bolgár DUPLA felirattal. A film (Kingsman) kellemes emlékeket idézett fel, ami által legalább elment az idő, meg a vagyonomra is tudtam vigyázni. (zseb tárca, telefon). 

10'00 - 21'00 - Buszon volt 3 Magyar. két öreg nő, egyik bolgár születésű másik, full magyar. Meg egy fiatal srác aki nyaranta sunny beachen dolgozik. Innentől tudtunk hozzájuk fordulni a problémákkal, azoban mégis egy Bolgár maffiózó fazon segített folyton, aki hajnalba Várna körül már fellesezett. Innentől kezdve Szófiáig rötyögtünk... határon voltak megállítások személyi ellenőrzés, stb. Érdekes, hogy mikor bolgár földre akartunk lépni, mindenkinek le kellett szállnia a buszról és egy "szobába" terelve bemutatni és ellenőriztetni hovatartozását...

21'00 - 06'00 - Sófiától lett jóvilágom... miután a fele busznyi csöves leszállt, eltűnt a büdös a buszról. Fellélegeztek az emberek. Innentől sok megálló volt, meg át is kellett szállni egy sokkal jobb , menőbb buszra, ahol egyedül tudtam ülni. Egy megállót még a sunny beaches gyerekkel dumálgatva utaztam, de aztán éjféltől becampeltem és aludtam hajnalig... (meg-meg szakítva). Persze, ahol tudtam ott hajtottam a wifit, hálisten Bolgár kutak fel vannak készülve a turistákra etekintetben. Eurót is kéz alatt át váltják neked, ha vizet akarsz venni ( nem is olyan tisztességtelenül). 
Hatkor meg sikeresen leszálltunk Várnában. Bolgár maffiózó még győzködött minket, hogy 5 euróért bárhova elvisz minket, de kihagytuk a lehetőséget. A busz út kapcsán még megemlíteném, hogy baromi gyorsan odaértünk hála sofőreinknek. Böszmén vezetnek., sebesség korlátozás, előzni tilos nem vonatkozott ránk. Volt, hogy 3 szemmélygép kocsit előztünk ki. Majd előzés következtében egyik sofőr odaugrott ajtóhoz és üvöltözött kifele. A dudálás megszokott dolog... :D Van videóm, ahol kaimonost előzünk 4 percen keresztül... (ja és az előzések nem az autópályán zajlottak).





Szopó dolog volt még, ahogy a vodafone romaingal jártam. Szerb határig nem volt baj, hotspotot osztottam a fiatal bolgár srácnak, hátha majd honorálja ha Bolgár földre érünk (nem tette meg -.-). Gondoltam hosszú az út, veszek európai napijegyet amivel tudok 50mb-t netezni. Messengerezni tökéletes. Hát átértünk szerbekhez elküldtem SMS, aktiválták. Benyomom roaming, mondom most vagy fizetek vagy nem.  Rá két órára jön sms.


Mondom hinnye, ezt beszoptam... Átérve bolgár földre, jön sms, hogy használhatom EU napi jegyem. Dánke yodafone, de hát én voltam a veréb :/

Hamár internetes téma, ugye említettem hogy Németektől menekülő ( szó szerint, mivel nem ment neki a munka, ezért hazajjön) srácnak osztottam netet. Erre már Bulgáriába látom előveszi telóját, pötyög valamit cirilül. Már kezdtem örülni, hogy nekem oszt kicsit az adatforgalmából, erre megmutatja min ügyködött: 

Egy fordító programba gépelt, melynek fordításában ezt véltem felfedezeni.

I ask for the Internet

Mire csak ennyit feleltem: 
- You Ask?