Első hét

Első körben bemutatnám nektek a Várnaiakat. Bolgárokról nem tudok még nyilatkozni, hiszen nem tettünk felfedező expediciókat még Várnán kívül.

Na tehát akkor a Várnaiakokról.

Nehéz pontosan definiálni, hogy szegények e vagy sem. Elsőkörben az ember azt mondaná, hogy szegények, azonban ha megnézzük a kocsijukat, meg hogy kb mindenki mindenhova azzal jár, akkor kicsit átértékelődik a szegénység definiciója. Tény, hogy ez a Balkán. Tény, hogy retek sok sirály van, és tény, hogy még több kávéautómata. Nem viccelek, tényleg minden sarkon kávé autómata van pocsék kávévval.

Első kávés élményem ilyen autómatából az volt, hogy szerintem rumot is tettek bele (hukk). Hozzáteszem ihatatlan volt. Ki is dobtam. Második élményem, hogy telenyomták cukorral, holott nulla cukorral kértem. Harmadikra sikerült eltalálnom az optimálisat mely nemes egyszerűséggel 3in1...

Taglalnám kicsit, hogy hol is lakunk. Az egyetemtől 15 percnyi sétára a 13-as blokkban. A 15. emeleten, melyet liftel szoktunk megközelíteni általában. Volt, hogy gyalog is, de arról hamar lemondtunk, tekintve hogy mégis csak a 15. emeleten lakunk...

A liftről megint érdemes beszélni. Egyszóval leírva ijesztő. Két lift van egymás mellett, de mindkettő horror filmbe illő. Könyveljük el, hogy a Bolgárok nem tudnak liftet építeni, ehelyett annál több szocis panelokat húznak.

A városban meglepően sok a zöld környezet, valamint a kóbor kutya/macska kombó. Minden kóbor kutyának biléta van a fülében... Ezzel vannak ellenőriztetve. Ha van biléta legális kutyuli. Etetni persze nem szabad őket a kijelölt vendéglátóipari egységekben (értsd kocsmák, éttermek). Pedig igencsak bociszemekkel kuncsorognak, pofátlanul az étterem közepén.

A Várnai Egyetem olyan mint amilyennek vártuk. Szocis. De hát mit lehet tenni, náluk is laza 50 évig volt szocializmus. EU-s pénzek pedig csak most kezdenek befolyni, ami látszik is itt-ott.

Bolgár kapcsolattartó tanárunkkal első napunkon találkoztunk. Jó fej, de késik. Alkalmanként órákat. Elvileg itt Bolgár földön ez tradíció, de tekintve Magyar oktatóinkat, ők is szeretnek késni. Sebaj elnézzük neki. Miután rövid konzultációban kifejtette, hogy gugliznunk kell következő alkalomra, meg is nyugodtunk hogy jöhet a megérdemelt szieszta. Guglizás persze javarészt elmaradt.

Nos tehát tengerpart!

Mielőtt kiutaztam kerestem egy képet, amelyet Búcsúztatom fészbúk esemény borítóképének szántam (igazából azt sem ellenőriztem, hogy várnai tengerpartot dobott e a kereső). No tehát fogtam ezt a képet, és rápainteltem a fejemet egy tábla fölé.

Azonban azzal nem számoltam, hogy a tengerparthoz érve egy ilyen "táblát" szűrt ki tündeszemem.

Nagy a hasonlóság nemde?  Csak annyi a különbség, hogy az egyik engedélyezi az úszást, a másik meg nem. Mi meg pont az utóbbinál úsztunk. De hát ez mellékes. Fekete tenger lévén könnyedén fennmaradt habtestem a vízen szóval erre nem volt panasz. Azonban sok-sok szemét úszkált körülöttünk, de sztem ez szakasz függő. Majd a Golden Sands-nál megtapasztaljuk a turista tengerpartot.

Az étel

Két szóban: mennyei és olcsó. De komolyan. Adagokra nem könnyű jól lakni, de az ízorgazmus ami a szájba érkezik az fantasztikus. Tudnak főzni OLCSÓN. Ízvilágra eléggé magyaros. Sok-sok disznó az étlapon, kevésbé sok tengeri herkentyűvel  MI az egyetemnél egy "fast food"-nak titulált menzán burkolunk, ahol saját magunk választjuk ki, hogy mit kérünk (mint egy cba grill). De itt is minden nagyon finom.

Természetesen üdítővel (sör) is minden olcsó :)

Két dolgot jegyeznék meg az étel kapcsán, egyik negatív, másik schődringer macska szindrómaképp a probléma és a nem probléma között lebeg.

A határozott probléma, hogyha elkészül egy étel, akkor azonnal hozzák ki nincs apelláta. Simán nekiállok desszertnek mire szegény Ádám megkapja a spagettijét.  Simán kihozzák a főételt, (amihez általában nem jár köret), úgy hogy a másik még sört se kapott.

|

|

\/

És mire kikérem a főételhez a köretet (amit persze nem tudok bolgárul elhablatyolni, angol témát meg nem vágják) arra már nincs főételem, de legalább lesz köretem desszertnek (jegyezném meg ez is mennyei, feta sajt a hasábburgonyán)

Szerintem náluk úgy működik, hogy elkészül valami valamelyik asztalnál és viszik ki, de legalább kárpótol az íz.

A nyelv

Kicsit bánom, hogy nem ismerkedtünk a cirillel. Természetesen mindenhol azzal írnak mindent, de hát ez várható a saját országodban. Természetesen nagyon kevés ember beszél angolul. Természetesen activity módra kérünk mindent. Majd mutogatás alapján fizetünk.

Igazából úgy szelektáljuk az éttermeket, hogy van-e english étlapjuk. Ha van beülünk, ha nem távozunk.  Kenyeret nem tudtunk kérni a minap, holott nagy ívben mutogattunk a mellettünk ülő néni kenyerére. Szerintem szalvétát hoztak volna, hogyha hagyjuk nekik, hogy véglegesítsék a kérésünk,

Hálisten nem hagytuk. 

Mára ennyi telt, kövi blogbejegyzés a citryről fog szólni.

Stay tunned!